Akik ismernek, azok tudják, hogy a célom – más könyvelőkkel ellentétben – nem az, hogy vállalkozó léttedre megtanítsalak könyvelni vagy eligazodni a számvitel és az adózás bonyolult világában, hanem az, hogy közelebb hozzalak egymáshoz benneteket a könyvelőddel.
A vállalkozók és a könyvelők között sokszor van egy kommunikációs szakadék. A vállalkozók többsége nem érti a “könyvelői” nyelvet, a könyvelők nagy része pedig nem bánná, ha a vállalkozóknak kötelező lenne egy alapozó tanfolyam, mielőtt vállalkozást alapítanak.
A vállalkozók szeretik, ha a könyvelő mindig elérhető. Ha hiszitek, ha nem, mi könyvelők is arra törekszünk, hogy az ügyfeleink csak a lehető legkevesebbet nélkülözzenek minket, hiszen így lesznek elégedettek. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor akarva – akaratlanul, de nekünk is vissza kell vonulnunk. Ilyenkor kérjük szíves türelmüket és megértésüket…
Érdekes és vicces történet jutott eszembe a minap, amikor belegondoltam, hogyan is indult könyvelői pályafutásom… Még alkalmazott könyvelőként dolgoztam egy könyvelőirodában, ahol a két “vén róka” mellett besegítettem, ahol tudtam, nem voltak “saját” ügyfeleim, én voltam a “beugró ember”, leginkább csak egyszerű, könnyen elvégezhető, de sokszor időigényes feladatokat bíztak rám. Másfél év elteltével, miután az egyik kolléganő távozott, egy az egyben megörököltem az ügyfeleit… Ekkor kezdődtek a problémák…
Egy korábbi bejegyzésemben már megosztottam Veled, hogy hogyan tudod formailag úgy összekészíteni az anyagodat, hogy abból a könyvelőd gyorsan és hatékonyan tudjon dolgozni – többek között – annak érdekében, hogy a vállalkozásod helyzetéről minél hamarabb információhoz juthass. Ma megtudhatod azt is, hogy miként adhatsz le hiánytalan könyvelési anyagot, hiszen lehetnek a számláid bármilyen szakszerűen összekészítve, ha az egyik fele az irodádban, néhány kósza számla pedig az autódban marad…